A
kutatók egyre nagyobb figyelmet szentelnek annak az egyszerű, de annál
elgondolkodtatóbb ténynek, hogy a vallásos emberek tovább élnek, és
általában is jobb egészségnek örvendenek, mint nem hívő társaik. Bár
a pontos összefüggések feltárása a jövő feladata, az biztos, a lélek
és a test kölcsönhatása bonyolultabb, mint előzőleg gondoltuk.
Valamit
csinálnak, ami …
Miért van az, hogy az istentiszteleteket rendszeresen látogatóknak nagyobb
esélye van a hosszabb életre? Mindennek a valláshoz van köze, a rendszeres
társasági élethez, vagy eleve bizonyos típusú emberekről van szó? A
növekvő számú tanulmányok és kutatások most kezdenek komplex magyarázatot
keresni a jelenségre. A válasz ugyanis nem egyszerű. Az közel sem elég,
hogy valaki misére jár vagy vallásra talál, sokkal inkább arról van
szó, hogy aki hisz, illetve mélyebb lelki életet él, valami olyant csinál,
amely segít, hogy érzelmileg jobban érezze magát, így egészségesebb
legyen és tovább éljen. Mit is jelent ez pontosan?
Járj
templomba, élj tovább!
Néhány évvel korábban publikálták azt a tanulmányt, amely egy amerikai
tudományos folyóiratban, a Journal of Gerontology: Medical Sciencesben
látott napvilágot. A kutatók közel négyezer idős észak-carolinai ember
életét - és halálát - kísérték figyelem, s azt találták, hogy a hetente
templomba és misére járóknak 46 százalékkal több esélyük volt, hogy
túlélik a vizsgálat hat évét. És ha minden egyéb létező faktort - életkor,
egészség, betegség, szociális körülmények - figyelembe veszünk, összeadunk,
kivonunk, még akkor sincs magyarázat a fennmaradó 26 százalékra. A templomba
járók halandósága nagyjából úgy viszonyul a nem járókéhoz, mint a nemdohányzóké
a dohányzókhoz.
Ép
lélekhez ép test
Ugyanezt az eredményt hozta még jó néhány nagyobb tanulmány. Más, kevesebb
embert felölelő kutatások szintén megerősítették, hogy a templomba járás
jótékony hatású lehet: az ilyen egyéneknél kedvezőbbek a depressziós
és szorongásos mutatók, alacsonyabb a vérnyomásuk, kevesebb az agyvérzés,
és úgy általában is egészségesebbnek érzik magukat. Néhány kutató meglehetősen
prózai okokkal magyarázza a statisztikákat. Például hogy a templomba
járók közössége jobban odafigyel egymásra, s a betegeket segítségkérésre
bátorítja, másrészt a vallási előírások miatt kevéssé kockázatos életet
élnek, kevesebbet isznak vagy dohányoznak. Mások szerint arról van szó,
hogy bizonyos típusú emberek eleve jobban megbirkóznak az élettel, mint
mások. A templomba járók leginkább az első csoportból kerülnek ki.
Találd
meg saját hullámhosszodat!
Miközben további kutatások folynak a mélyebb összefüggések feltárására
a vallásos hit és az egészség között, egy másik szakember, Harry R.
Moody gerontológus, egy New York-i időskutató-intézmény vezetője más
oldalról közelíti meg a kérdést: "A tanulság nem az, hogy járjunk templomba,
s akkor majd sokáig fogunk élni, hanem az, hogy találd meg kell találnunk
saját hullámhosszunkat a másik emberekhez. Ez sok mindent jelenthet:
Csatlakozást egy egyházhoz nem tartozó vallási csoporthoz, személyes
meditációt, élettörténetünk megírását, az életünk értelmének megtalálását,
a halállal való szembenézést, optimizmusunk megőrzését az öregség és
a betegségek ellenében. Mindezek mellett építsünk ki és őrizzük a családi
és baráti kapcsolatokat.
SzavazÓ/WebMD
