Hiába túráztatjuk szemünket és lelkünket, reménytelenül kívülállónak érezzük magunkat e narancsba burkolt emberek között. A somogyvámosi Krisna-völgy leginkább filozófiai turistalátványosság, de arra elég, hogy elgondolkodjunk erről-arról.

Somogyvámos egyszerre van az élet főcsapásán, meg távol is attól. A Balaton déli partjának egyik centrumától, Fonyódtól mindössze 20 perces autóút, mégis annyira rejtett helyen van, hogy csak az keveredik ide, aki ide is készül. Egyszer az életben érdemes idekészülni.

Első pillantásra igazából az a meghökkentő, ahogy az élet egymás mellé cseppentette ezt a két, egymástól fényévnyi távolságra levő kultúrát, a presszós-vegyesboltos-gumicsizmás tipikus somogyi falut és távol-keleti filozófiára épülő misztikus Krisna-völgyet. Látszólag semmi bajuk nincs egymással. Célszerű az autót a külső kapunál hagyni, s gyalog végigsétálni a völgyön. Azt rögtön megállapíthatjuk, hogy a Krisna-hívők jó ízléssel választották ki 10 évvel ezelőtt a helyszínt, a táj szelíden csodálatos, önmagában nyugtató hatású. Körülbelül egy kilométer, amíg beérünk a völgy központjába, addig a vízparton rácsodálkozhatunk az idegen kultúra első szembeszökő fura építményére, a Samadhinak nevezett emlékműre, majd egy minitemetőre és a játszótérre. Közben megszokunk olyan látványt, hogy egy fehér Zastavában négy Krisna-szerzetes jön szembe.

A Krisna-falu központja a templom, amely egyben afféle recepcióként is szolgál. Az idegenvezetőnek kapott fiatal szerzetes hölgy körbevezet minket az épületen, s közben felvilágosítást ad arról, mi is ez az egész. Hogy hogyan is él a 150 szerzetes itt, mit is gondolnak a világról. Az hamar kiviláglik, az itt lakók jóval nyitottabbak és kedélyesebbek, mint amire számítottunk. Mosolyogva kapunk választ minden kérdésünkre, még az olyan kényesebbekre is, mint a piszkos anyagi vetületek vagy a szexuális élet.

A részletekre hosszú lenne kitérni, így csak a lényegre szorítkozunk. A lelki tisztaság és a természetesség jegyében a lakók nagyon sokat imádkoznak és dolgoznak. Laknak itt komplett családok és cölibátusban élők egyaránt, a falu - amúgy takaros - házaiban nincs villany vagy gáz, kerülik a gépeket A közösség bevételei nem fedezik a kiadást, ám évről évre jobb gazdálkodási eredményekkel dicsekednek. 1993 óta foglalkoznak biogazdálkodással és egy turistalátványosságnak sem utolsó tehenészetet működtetnek, ahol a szent állatok a gondozásért tejüket adják cserébe. Emellett üzemel itt méhészet, fazekasműhely és pékség is. A völgynek saját iskolája, játszótere, vendégháza, művészeti stúdiója, kempingje, étterme és boltja van. Ez utóbbiak nyilván a vendégek céljait szolgálják.

Hogy igazából mi is zajlik a színfalak mögött, mennyi a valóság, mennyi a máz, azt lehetetlen megítélni. Kétségtelen akad vonzó aspektusa az ittlétnek, de nem kevés kétely, ellentmondás is megfogalmazódik a kívülállóban. Olyasmi például, hogy hiába bújnak ide ezek az emberek a kapitalizmus elől, nyakig benne maradnak abban. A szakavatott kezekre valló internetes honlapjuk például ugyanúgy turistaattrakciónak festi le a helyet, mintha egy élményfürdőt reklámozna, a belépő (mert ez is van) ára egyáltalán nem szimbolikus, a közösségnek saját sajtósa van, az ország közepére helyezett falu számtalan gazdasági szállal - is - kötődik a külvilághoz, s lépten nyomon kompromisszumokra kényszerül. Ezt mellesleg az ott lakók sem tagadják, ami pozitív, ha viszont így van, akkor lehet, egyszerűbb megvásárolni egy tanyát vagy egy falusi házat valahol, s éldegélni békében. Persze egyáltalán nem lehetetlen, hogy valaki itt, a somogyvámosi Krisna-völgyben találja meg lelki békéjét, az igazi boldogságot. Így kerek a világ, hogy ezzel a szép klisével zárjunk.

SzavazÓ