Nincs
is talán másik olyan belső késztetés, amely ennyire maga alá tudná
gyűrni az embert, mint a szexualitás. És nincs másik annyira meg
nem oldható probléma, mint a saját testünk. Egy film azt ösztönök
kísértette testről: Az ártatlanság elvesztése.
Egyes
filmforgalmazók lányos zavarukban gyakorta elképesztően blőd szóviccekkel
ruházzák fel a portékájukat. Tekintettel a kisebb kötetre rúgó
címlajstromra, és mert nem kívánom fölöslegesen reklámozni őket,
eltekintek e művek megnevezésétől. Helyettük inkább két leleményes
példával szolgálnék: Todd Solondz remeklése, a "Boldogság" (Happiness)
nálunk a kissé ironikus és az eredetinél sokkal kifejezőbb, "A
boldogságtól ordítani", címet kapta, a Wayne Wang rendezte "Füst"
(Smoke) társdarabja, Paul Auster-Wayne Wang négykezese pedig a
magyar nyelvünk kifejezésével élve az "Egy füst alatt" (Blue in
the face) címen került a mozikba. Oda akarok végül is kilyukadni,
hogy esetünkben jó döntésnek bizonyult a forgalmazó részéről az
eredeti angol címben (The Loss of Sexual Innocence) még szereplő
"szexuális" szó elhagyása. Ebben a 106 percben elvesző ártatlanság
ugyanis nem csupán szexuális. Meg amúgy is: a túlontúl direkt
és hatásvadász címeket jobb mellőzni.
A
filmben kisebb-nagyobb, látszatra csak alig-alig összepasszoló
mozaikdarabkák kerülnek egymás mellé. Két, majd három egymástól
függetlenül, de egymást erősítő cselekményszálon fut a történet.
A szálak nincsenek csomóra kötve, csak mintegy mellékesen finomítják
a képet.
Az
egyikben az első emberpárt látjuk, amint önnön ösztöneikre eszmélnek,
végül elszenvedik a már a Bibliából ismert, ámde modernizált kiűzettetést.
Beviszik a köztudatba az eredendő bűn fogalmát. A másikban egy
férfi életébe pillanthatunk be, miközben a múltjából szüremlenek
elő az épp megéltek hatására az általában frusztráló, gyermekkori
emlékképek. A harmadikban egy ikerpár egy pontba futó, egy adott
pillanatra érintkező, majd újból továbberedő útját szemlélhetjük.
Jelképek
erdején gázolunk át, lajstromba vesszük a festett műanyag alól
minduntalan elő-elővillanó ösztönöket.
Akár leltárt is tarthatnánk: kiszolgáltatottság, elidegenedés,
megszégyenítés, munka versus család, in flagranti, a harmadik
világ Párizsban, őserdőirtás, fejetlenség - kannibalizmus, oka
proteinszükséglet, a kegyetlenségre való szoktatás már a gyermekkorban,
cezaromániás tanár tartotta testnevelés (Jancsó-citátum), ami
mindenkinek kötelező, a helyi szokásoknak megfelelő igazságszolgáltatás,
a gyilkosságok nagy százaléka egymást ismerő emberek között következik
be, naturalizmus, pisztolymikrofon, merengés, hangrögzítés, gyűlölet,
maja a felsőbbrendűségért hozott áldozat, pillanatnyi találkozás,
elszakítás, nyár, napfény, meleg barnás-narancssága, a természet
zenéje, szexuális nonszensz, atmoszféra és féltékenység, utódlás,
a modern technika, kék alapon vörös, fogat fogért elv, vakufény
(lárma), a vallás és a sajtó zsarnoksága etc.
Egy valóban
szép film. Egész idő alatt átlengi valami fullasztóan álomszerű,
könnyedén szürrealista hangulat. Ámde senki ne gondoljon a történések
valami harsány, minden momentumban szétrobbanni kívánkozó egymásmellettiségére.
Jelen esetben a mindennapok valóságfelettiségéről, a tompa érzékek
légies kábulatának valóságáról van szó. Hétköznapi irracionális.
Végezetül két nem mellékes tény: 1. Mike Figgis írta a forgatókönyvet,
a zenét és ugyanő rendezte is a filmet. 2. Ha minden igaz, csak
videón hozzáférhető.
Irédy Dénes
Az ártatlanság
elvesztése (
The Loss of Sexual Innocence)
Év: 1999
Nemzetiség: amerikai
Hossz: 106 perc
Kép: színes
Rendező: Mike Figgis
Szereplők: Saffron Burrows, Stefano Dionisi, Julian Sands
Aktuális
Férfiaknak: Szerinted milyen ruhadarab vagy kiegészítő jellemzi legjobban a nő személyiségét