Nincs is talán másik olyan belső késztetés, amely ennyire maga alá tudná gyűrni az embert, mint a szexualitás. És nincs másik annyira meg nem oldható probléma, mint a saját testünk. Egy film azt ösztönök kísértette testről: Az ártatlanság elvesztése.

Egyes filmforgalmazók lányos zavarukban gyakorta elképesztően blőd szóviccekkel ruházzák fel a portékájukat. Tekintettel a kisebb kötetre rúgó címlajstromra, és mert nem kívánom fölöslegesen reklámozni őket, eltekintek e művek megnevezésétől. Helyettük inkább két leleményes példával szolgálnék: Todd Solondz remeklése, a "Boldogság" (Happiness) nálunk a kissé ironikus és az eredetinél sokkal kifejezőbb, "A boldogságtól ordítani", címet kapta, a Wayne Wang rendezte "Füst" (Smoke) társdarabja, Paul Auster-Wayne Wang négykezese pedig a magyar nyelvünk kifejezésével élve az "Egy füst alatt" (Blue in the face) címen került a mozikba. Oda akarok végül is kilyukadni, hogy esetünkben jó döntésnek bizonyult a forgalmazó részéről az eredeti angol címben (The Loss of Sexual Innocence) még szereplő "szexuális" szó elhagyása. Ebben a 106 percben elvesző ártatlanság ugyanis nem csupán szexuális. Meg amúgy is: a túlontúl direkt és hatásvadász címeket jobb mellőzni.

A filmben kisebb-nagyobb, látszatra csak alig-alig összepasszoló mozaikdarabkák kerülnek egymás mellé. Két, majd három egymástól függetlenül, de egymást erősítő cselekményszálon fut a történet. A szálak nincsenek csomóra kötve, csak mintegy mellékesen finomítják a képet.

Az egyikben az első emberpárt látjuk, amint önnön ösztöneikre eszmélnek, végül elszenvedik a már a Bibliából ismert, ámde modernizált kiűzettetést. Beviszik a köztudatba az eredendő bűn fogalmát. A másikban egy férfi életébe pillanthatunk be, miközben a múltjából szüremlenek elő az épp megéltek hatására az általában frusztráló, gyermekkori emlékképek. A harmadikban egy ikerpár egy pontba futó, egy adott pillanatra érintkező, majd újból továbberedő útját szemlélhetjük.

Jelképek erdején gázolunk át, lajstromba vesszük a festett műanyag alól minduntalan elő-elővillanó ösztönöket.
Akár leltárt is tarthatnánk: kiszolgáltatottság, elidegenedés, megszégyenítés, munka versus család, in flagranti, a harmadik világ Párizsban, őserdőirtás, fejetlenség - kannibalizmus, oka proteinszükséglet, a kegyetlenségre való szoktatás már a gyermekkorban, cezaromániás tanár tartotta testnevelés (Jancsó-citátum), ami mindenkinek kötelező, a helyi szokásoknak megfelelő igazságszolgáltatás, a gyilkosságok nagy százaléka egymást ismerő emberek között következik be, naturalizmus, pisztolymikrofon, merengés, hangrögzítés, gyűlölet, maja a felsőbbrendűségért hozott áldozat, pillanatnyi találkozás, elszakítás, nyár, napfény, meleg barnás-narancssága, a természet zenéje, szexuális nonszensz, atmoszféra és féltékenység, utódlás, a modern technika, kék alapon vörös, fogat fogért elv, vakufény (lárma), a vallás és a sajtó zsarnoksága etc.

Egy valóban szép film. Egész idő alatt átlengi valami fullasztóan álomszerű, könnyedén szürrealista hangulat. Ámde senki ne gondoljon a történések valami harsány, minden momentumban szétrobbanni kívánkozó egymásmellettiségére. Jelen esetben a mindennapok valóságfelettiségéről, a tompa érzékek légies kábulatának valóságáról van szó. Hétköznapi irracionális.
Végezetül két nem mellékes tény: 1. Mike Figgis írta a forgatókönyvet, a zenét és ugyanő rendezte is a filmet. 2. Ha minden igaz, csak videón hozzáférhető.

Irédy Dénes

Az ártatlanság elvesztése ( The Loss of Sexual Innocence)
Év: 1999
Nemzetiség: amerikai
Hossz: 106 perc
Kép: színes
Rendező: Mike Figgis
Szereplők: Saffron Burrows, Stefano Dionisi, Julian Sands