Az
angol nyelvű változat piacra dobása után villámgyorsan jelentek
meg a tartalmi ismertetések és a komoly kritikák a legújabb Rowling-könyvről.
Mi a mértékadó BBC elemzését adjuk közre a történetről és a regény
irodalmi érdekességeiről.
Három évig
tette próbára a rajongók idegeit a szerző, de úgy tűnik, érdemes
volt várni. JK Rowling ismét elvarázsolja az olvasót, s teszi
ezt életkortól függetlenül. Az oldalak olvastatják magukat, mintha
valami láthatatlan erő kényszerítene bennünket a továbblapozásra.
Szerencsére az írónő stílusa nem változott, így gyermekek milliói
fognak ismét önfeledten belemerülni a történetbe, s felnőttek
tömegeit látjuk majd, amint a várótermekben, buszon, vonaton szorongatják
a könyvet.
Harryt
száműzetés fenyegeti
A
Harry Potter és a Főnix rendje is úgy kezdődik, ahogy az előző
négy történet. A fiú a nyári szünetet az utálatos Dursley családdal
tölti, ám a folytatás közel sem a megszokott. A főhős összeütközésbe
kerül két dementorral, akiket azért küldtek a muglik világába,
hogy megtámadják az ifjút, akinek varázslatai és trükkjei sértik
a varázslók világának szigorú szabályait. Harryt a Roxfortból
való száműzetés, sőt varázspálcájának eltörésének a réme fenyegeti.
A fiút - aki az előző részben rájön, hogy halálos ellensége, Voldemort
feltámadt halottaiból - a Főnix rendje gondjaira bízzák. Ezt a
szervezetet sietősen hozzák létre jóindulatú varázslókból és boszorkányokból.
A rend megfogadja, hogy legyőzi Voldemortot, de ettől függetlenül
Harrynek ismét ki kell állnia személyes próbáját is, anélkül,
hogy pontos információi lennének, mi is az igazi szerepe a történetben.
Rowling gyors
ütemben pörgeti az eseményeket, s aki nem olvasta az előző epizódokat,
bizony elkeveredik a bonyolult szálak és a rengeteg szereplő között.
A történet kezdetén még fennáll a veszély, hogy az események beleragadnak
a korábbi eseményekre való hivatkozások dzsungelébe, de szerencsére
mihelyst Roxfortba érünk, helyreáll a könyv ritmusa.
Felnőtté
válás, érzelmek
Rowling
szereplői ezúttal jóval komolyabb érzelmi életet élnek, s ezek
az érzelmek nagy jelentőséggel bírnak a történet fordulataiban.
Feszültség keletkezik a három barát, Harry, Ron and Hermione között,
miközben igyekeznek hozzászokni a felnőtt léthez és az ezzel járó
felelősséghez. A korábbi könyvekben az írónő elkerülte ezt a témát,
itt nekiáll, igaz, a kelleténél nagyobb konzervativizmussal.
Harryt a történetben
végigkíséri az érzelmeivel, indulataival való viaskodás, s nem
utolsósorban meg kell birkóznia a Cho Chang felé irányuló szerelmével
is. Gyakran találja magát helyzetekben, amikor "méreggel és csalódottsággal
tele, ökölbe szorított kézzel a fogait csikorgatja.
Az ötödik
rész érezhetően sötétebb az elődeinél. Voldemort gonosz befolyása
terjed a világban.
A halál
témája
Rowling eddig
keveset foglalkozott a halállal, valószínűleg fiatal olvasóira
való tekintettel. Éppen ezért kap különös jelentést ennek a témának
a hangsúlyozott volta a regényben. A halállal való szembesülés
valószínűleg nem csak Harry Potterre van nagy hatással, hanem
az olvasókra is.
Érdekes, hogy
Rowling egy csipetnyi politikával is fűszerezi a történetet: egy
allegorikus mese hangzik el arról, hogyan is avatkozik bele a
kormány az oktatásba
A Jó és
a Rossz küzdelme
A könyv középpontjában
az a harc áll, amelyben az egyik oldalon egy maroknyi csoport
áll, akik szembe akarnak szállni a gonosszal, míg a másik oldalon
azok, akik félnek, vagy tudatlanságból alábecsülik Voldemort erejét.
Rowling
nem csak abban csodálatos, hogy képes 766 oldalon keresztül lebilincselni
a figyelmünket, hanem abban is, hogy megalapozza a következő epizódokat.
Közvetlenül a végső összecsapás után, mialatt Dumledore elmagyarázza
mindenkinek, mi is történt, a gondolatok már a hatodik és hetedik
rész felé fordulnak.
A bankban
lapuló dollármilliók és a hihetetlenül nagy elvárásokkal szemben
az írónőnek sikerült összehoznia egy könyvet, amely nem okoz csalódást
egyetlen igazi Potter-rajongó számára sem. Vannak Rowlingnál líraibb
és fantáziadúsabb regényírók is, de hogy a gyerekkönyv írók mai
generációjának egyik legnagyobbika, az vitathatatlan.
Rowling azért
is megérdemli az ünnepellést, mert az egész bolygó számára visszahozta
az olvasás varázsát.
SzavazÓ/BBC