A nyelvtanár nagy dilemmája, hogy vajon nyelvet oktasson-é, avagy nyelvvizsgára készítse fel a diákjait. Általában az utóbbi variáció diadalmaskodik. Így lehetséges, hogy hiába a pluszpontok a felvételinél, hiába a nyelvvizsgához kötött diploma, szorgos magyar népünk nyelvtudása továbbra is siralmas. Ellenben a Rigó utca kaszál.

Röpke életünk tele van értelmetlen és illogikus cselekedetekkel, miért pont a nyelvvizsga intézménye lenne ez alól kivétel? Mert azt még egy szellemileg leárnyékolt átlagos valóságshow-szereplő is sejtheti, hogy ennek így nem sok teteje van. Mert ha arról van szó, egy hozzáértő személy cirka két perc alatt megállapítja, hogy valaki beszéli-e az adott nyelvet, s ha igen, milyen szinten. Ehhez képest igencsak lukratív iparággá nőtte ki magát a nyelvvizsga-biznisz. Titkárnős-tanácsadós székházak, vizsgaközpontok, bőségesen fizetett vizsgáztatók, felkészítő kurzusok, borsos árú tankönyv- és tesztkönyv-hegyek.

Mindez állítólag azért, hogy objektíven legyen mérve a tanulók tudásszintje, s erről hivatalos, pöcsétes papír is adódjon a rostán átjutott egyedeknek. Ezzel csak az a bibi - s ezt a bennfentesek tudják a legjobban -, hogy egy nyelvvizsgaeredmény gyakran köszönő viszonyban sincs a tudással, a hivatalos papírnak nevezett valamit pedig egyszerűen nem is ismeri el a piac. Ha valamely cég ITK Origó (Lánykori nevén: Rigó utcai) nyelvvizsgához köt egy meghirdetett állást, az inkább röhejes, mint komoly.

"S mivel nálunk a Rigó utcára osztották a domina szerepét, perverz az egész rendszer."

A nyelvvizsgának gyakorlatilag egyetlen értelmes célja lehetne: Motiváció a tanuló számára, önmagának kitűzendő cél, amely a hozzá vivő rögös utat értelemmel tölti meg, ne adj isten, megédesíti. Kétségtelen, hogy vannak ilyesmivel kacérkodó nyelvvizsgák is (például az angol Pitman), de a mi kis Rigó utcánk ziher, hogy nem tartozik ebbe a kategóriába. Sokkal inkább görcsöket, gátlásokat, kisebbrendűségi érzést, az idegen nyelvvel szembeni tudatos vagy tudatlan elutasítást fejleszt ki a szerencsétlen vizsgára készülőkben, akik aztán a vizsga után igyekeznek elfelejteni mindezt - a nyelvvel együtt. S mivel nálunk a Rigó utcának osztották a domina szerepét, perverz az egész rendszer.

Az ITK attitűdje ugyanis - merjük kimondani - gonosz. Közhely, de igaz: nem arra kíváncsiak az illetékesek, mit is tud a szerencsétlen, hanem lecsapni arra, amit nem tud. Szép példák erre a feleletválasztós teszt idétlen szőrszálhasogatásai vagy a magyarról idegen nyelvre fordítandó mondatok röhejes erőltetettsége. "Egy idős hölgy idősebb, mint egy idősebb hölgy, tehát az idősebb hölgy fiatalabb az idős hölgynél. A legidősebb hölgy azonban tényleg a legidősebb, fiatalabbak vannak nála, de idősebbek nincsenek". (Fordítási feladat Dr. Babári Ernő és Dr. Babári Ernőné német nyelvkönyvéből).

Az ITK Origó vizsga túlnyomó többségében akadémikus, a valós nyelvhasználattól fényévnyi távolságra levő idealizált nyelvet követel. Ez főként az írásbeli vizsgákon tűnik fel, de a nyelvi laborok steril üvegkalitkája vagy egy gémeskúttal csinosított magyar pusztát ábrázoló képről való bájcsevely sem kutya. Külön tanulmányt érdemelne a kétnyelvűség, amely valószínűleg egyedülálló a világon. A Rigó utca illetékesei - politikusokat leköröző találékonysággal - azt próbálják elhitetni a jobb sorsra érdemes, ám olykor a birkásodás csalhatatlan jeleit produkáló jó néppel, hogy az idegen nyelvi érettségünk legfőbb és legobjektívabb kritériuma az, hogy magyarul tudunk válaszolni a magyarul feltett kérdésekre.

"Az Origó nyelvvizsga nem a nyelvtudást, hanem a nyelvről való tudást kéri számon."

Ez utóbbi feladattípusok mellékesen tökéletesen ábrázolják a legfőbb problémát. Az Origó nyelvvizsga nem a nyelvtudást, hanem a nyelvről való tudást kéri számon. Mert e kettő nagyon nem ugyanaz. Az előbbi fogalom a nyelv valós használatát takarja, míg az utóbbi valami akadémikus, a mindennapi élet számára teljesen haszontalan szabályrendszert. Olyan, mintha valaki elméletben profi síelő. Hiába tudja kiszámolni a hó viszkozitását, felsorolni a felvonó típusokat és a fékezés különböző fajtáit, hiába köpi-vágja a viaszozás történetét a görögökig visszamenően, ha nem csatolt még életében lécet a lábára, fura síelés kerekedik abból ki. A Rigó utca pedig erről ad (szigorúan magyar nyelvű!) papírt, a tanulók ezért törik magukat évekig, ebbe megy a sok pénz és energia.

És akkor itt kell visszakanyarodnunk a nyelvtanárok problémájához. Mivel a nyelvvizsga elmélet-centrikus, s a diákok többségét kizárólag a nyelvvizsga-papír izgatja, nincs más választásuk, elfogadják a helyzetet. Az amúgy is szűkös iskolai óraszám többségét az unalmas és teljesen érdektelen vizsgatesztek töltik ki. (Vonatkozó szakirodalom: A sífelvonók típusai az észak-olasz pályákon.) Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy a tanárok egy része - mivel maga is e módszer szerint tanult - nem is tud mást, s van, aki lustaságból választja a könnyebb utat. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a kommunikációra is alkalmas valódi nyelvet oktatni fárasztó, lassú és igencsak energiaigényes tevékenység.

"Azt csak találgatni lehet, hogy mi dolgozott hatékonyabban: a Rigó utcai lobbi vagy a szokásos politikusi szűklátókörűség."

A legtragikusabb nem is a Rigó utca ámokfutása, hiszen ők csak egy rendkívül jól jövedelmező monopol-vállalkozást üzemeltetnek, s ha a Matávnak van pofája hozzá, akkor nekik miért ne lehetne? Az igazi felelősség az Oktatási Minisztériumé és a felsőoktatási intézményeké. Egyedül ők lennének képesek más irányt szabni az eseményeknek. De az idő bebizonyította, nem sok jót várhatunk tőlük. A kormány egy 1998-as rendelet segedelmével- az akkreditáció és liberalizáció jelszavával takarózva - éppen hogy további kemény évekre bebetonozta a Rigó utca egyeduralmát. Azt csak találgatni lehet, hogy mi dolgozott hatékonyabban: a Rigó utcai lobbi vagy csak a szokásos politikusi szűklátókörűség.

Ettől függetlenül a felsőoktatási intézmények - sokat hangoztatott autonómiájukból kifolyólag - megroppanthatnák az ITK-dinoszauruszt. Mivel a nyelvvizsgázók többsége a plusz felvételi pontok és a diplomához előírt nyelvvizsga miatt veti magát alá a felesleges kínoknak, elég lenne azt mondani, hogy nem érdekel bennünket semmilyen nyelvvizsga, majd a munkaerőpiac szelektál. Vagy ha ez túl drasztikusnak tűnik, akkor fogadjanak el egységesen minden államilag elismert nyelvvizsgát, s ne kivételezzenek senkivel. Mellesleg egy ilyen húzással életet lehelnének a törvénybe is, ha már egyszer van.

Persze miért pont most történne mindez, ha az elmúlt másfél évtized nem volt elég a változtatásra. Némi remény, hogy az EU-csatlakozás és a vele járó külföldi munkavállalási és tanulási lehetőség esetleg kirántja a Rigó utca alól a szőnyeget. Az mégiscsak nehezen képzelhető el, hogy a bécsi, brüsszeli, londoni egyetemek és cégek ragaszkodni fognak a Rigó utcai bizonyítványhoz. Igaz, én már semmin sem lepődnék meg.

J.A.