Méltánytalanul kevés a magyar nyelvű információ az interneten Muhammad Aliról, a profi boksz mindezidáig talán legnagyobb alakjáról. Általános műveltség-gyorstalpaló gyanánt közreadjuk életrajzát, körüljárjuk személyiségét.

Muhammad Ali az 1960-as és 70-es évek egyik legismertebb sportembere volt. Olimpia bajnok, háromszor nyerte el a nehézsúlyú világbajnok címet, s ezt 19-szer sikerült megvédenie. De nemcsak sportteljesítményével került a figyelem központjába. Színes, olykor extrovertált személyisége, a muzulmán hitre való áttérése, majd későbbi, egyre inkább elhatalmasodó Parkinson-kórja egyaránt kiválóan alkalmas arra, hogy magára vonja a média figyelmét. 1981-es visszavonulása ellenére is emblematikus figurája a sportnak.

A Louisville-i évek

Muhammad Ali Cassius Marcellus Clay néven látta meg a napvilágot egy címfestő és egy háztartási alkalmazott fiaként Louisville-ben. Az ökölvívást egy helyi rendőr biztatására kezdte el, miután a fiúnak ellopták a biciklijét. A középiskolában tanulmányi téren - finoman szólva - nem árult el különösebb tehetséget: a 395 végzősből Cassiusnak csak a 376. eredményt sikerült megcsípnie az érettségin. Annál jobban megy a bunyó. 1955 és 1960 között 108 meccset vív amatőrként. Hatszor nyeri el a Kentucky Aranykesztyűt, kétszer a Nemzeti Amatőr Bajnokságot, kétszer a Nemzeti Aranykesztyűt. 1960-ban a Római Olimpián az ő nyakába akasztják az aranyérmet félnehézsúlyban.

Mikor visszatér Rómából szülővárosába, csalódottan érzékeli, hogy nem nemzeti hősként fogadják. A legenda szerint az Ohio folyóba hajította az olimpiai medált, mikor egy Louisville-i étteremben szerinte a nem megfelelő fogadtatásban részesült.

Ali, a profi ökölvívó

Profiként első meccsét 1960 októberében játssza a nehézsúlyú Tunny Hunsaker ellen, pontozásos győzelemmel. Majd sorozatban megnyeri a következő 18 mérkőzést, közülük 15-öt kiütéssel. 1964. február 25-én került sor az akkori nehézsúlyú bajnok, Sonny Liston elleni küzdelemre. Listonról úgy gondolták a szakemberek, hogy verhetetlen, ezért még nagyobb feltűnést keltett, hogy a mérkőzést megelőző hetekben a 22 éves Ali a - sajtó nagy örömére - színes nyelven ecsetelte eljövendő győzelmét, iskolapéldát mutatva a profi boksz elkövetkezendő nemzedékeinek. A feltűnő viselkedést az koronázta meg, hogy a 7. menetben Clay kiütötte Listont.

Nem sokkal a mérkőzés után ismét sikerült sokkolnia a sport világát. Áttér az iszlám hitre; nevét ekkor változtatta Muhammad Alira. A következő két évben kilencszer védte meg világbajnoki címét, amelytől aztán 1967-ben megfosztották, mivel Ali - vallására hivatkozva - nem volt hajlandó bevonulni az amerikai hadseregbe. Öt év börtönre ítélték, de fellebbez és szabadlábon marad. Lelkiismereti okokra hivatkozva ugyanakkor a vietnámi háború alatt nem hajlandó bunyózni Amerikáért.

1970-ben kezdi újra a bunyót, és rövid idő alatt visszaverekszi magát a csúcsra. Illetve majdnem a csúcsra. 1971. március 8-án ugyanis életében először elveszíti a világbajnoki címért való küzdelmet. Joe Frazier ellen marad alul pontozásban.

Ám ami késik, nem múlik. 1974. október 30-án ismét ő a nehézsúlyú világbajnok, miután Zaire-ban kiüti George Foremant. Ezután sorozatban tízszer védi meg a címet. 1975. február 15-én elveszíti ugyan a Leon Spinks elleni összecsapást, de csak rövid ideig fosztja meg Spinks a koronától, ugyanis az ugyanez év szeptember 15-i visszavágón már Ali nyer. Az ökölvívás történetében példa nélküli, hogy valaki háromszor nyerje el a világbajnoki címet nehézsúlyban.

1979. június 22-én Muhammad Ali hivatalosan bejelenti visszavonulását. Ennek ellenére kihívja Larry Holmest, az új világbajnokot. Vesztére. 1980. október 2-án Holmes csúnyán megveri: a 11. menetben kiüti a korábbi bajnokot. Miután pontozásos küzdelemben Trevor Berbick-től is kikap, Ali 1981 decemberében megint visszavonul, ezúttal azonban végérvényesen.

A kultúrhős

Ali nemcsak villámgyors kezei, bombaszerű ütései, fürge lábmunkája vagy eredményei révén került a reflektorfénybe. Ő volt az, aki felfedezte, hogy a ring egyben színpad is, s ezzel minden utána következő sportolót kihozta a színészt. Rájött, hogy a média kiválóan felhasználható a versenytaktikában. Bár nem ő volt az első, aki a meccsek előtti nagyhangú dicsekedéssekel igyekezett megrémíteni az ellenfelet, de ő volt, aki művészi szintre emelte a gúnyt, a nevetségessé tevést.

Amíg a fent említett verbális show-műsoroknak kifejezetten örült a média, Ali vallási meggyőződésének és öntudatának már kevésbé. A Black Muslim nevű iszlám vallási csoportot, amelyhez csatlakozott, veszélyesnek és felforgatónak tartotta az amerikai közvélemény, s fejfájást okozott a hivatalos politikának, amikor a katonaság és a vietnámi hadszíntér helyett a börtönt választotta. Már csak azért is, mert addig megszokott volt, hogy a fekete sportolók jó és szerény fiúk, és ami a legfontosabb, nagyon tisztelettudók a fehér hatalom irányában.

A visszavonulás után

Az utóbbi két évtizedben a média figyelmét leginkább Ali betegsége kötötte le. A volt bokszoló Parkinson-kórban szenved. Az orvosok szerint ez a fejét ért nagy erejű ütések következménye, s számos orvos és társadalmi szervezet Ali betegségére hivatkozva szeretné az ökölvívást betiltani.

A betegség tüneteinek - reszketés, egyensúlyzavarok, emlékezet kihagyás - látványa valóban sokkoló a hajdani bajnokon, ám ne feledjük, mindez nincs hatással az értelmi képességre. Ali az utóbbi időben többször is hallatta szavát társadalmi kérdésekben.

1990-ben Ali Irakba utazott Szaddam Husszeinhez, hogy megakadályozza az öbölháborút. Az 1996-os atlantai olimpián ő gyújtotta meg a lángot, s a 2001-es New Yorkot ért terrortámadás után felhívta Amerika és a világ figyelmét az iszlám vallás békés mivoltára, mondván, a terroristákat hiba azonosítani az iszlámmal; ugyanakkor országa nevében egyértelműen elítélte a pusztítást. Az iraki háború kapcsán a béke mellett foglalt állást.

Több szakújság máig őt tartja minden idők legnagyobb nehézsúlyú öklözőjének. 1995-ben Muhammad Ali Múzeum nyílt szülővárosában Louisville-ben.

SzavazÓ