Virág elvtárs, köszöni szépen, jól van
Állam bácsi láthatóan elszánta magát az illegális szoftverkereskedelem letörésére. Helyes, mondanánk. Ámbátor azon lehetne vitatkozni, hogy jó helyen és jó irányba kezdte-e a munkát. A Szavazónak az úgynevezett "hódmezővásárhelyi ügy" egyik szereplője mesélt, immár a jogerős ítélet után. Súlyos tanulságok, meghökkentő részletek.

Mivel többen nem ismerik az ügy hátterét, az "élménybeszámoló" előtt egy villámvázlat az előzményekről: 1997 és 1999 között sokan másolt CD-ket rendeltek a későbbi fővádlottól, A. Tamástól (Killer), akit végül jogerősen másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt a bíróság. A tőle vásárlóknál is házkutatások folytak, majd több éven át tartó bírósági hercehurca következett. A per első jogerős ítéletei ez év januárjában születtek meg. Erről a perről írt élménybeszámolót a Szavazónak az egyik - magát megnevezni nem kívánó - vádlott, aki végül is megrovást kapott a bíróságtól. Az amúgy is terjedelmes írás, úgy gondoljuk, magáért beszél. Mi nem kívánjuk kommentálni, akinek inge, ugye …

Tanúkból vádlottak

"A másolt CD-k küldözgetése 1997-99 között történt. Ez abból a szempontból érdekes, hogy 1999-ben lépett hatályba az új, szigorúbb törvény. A mi esetünkben azonban a korábbi enyhébbet alkalmazták, mert folytatólagos elkövetésnél, ha az időtartam két törvény hatálya alá esik, akkor mindig az enyhébbet kell alkalmazni. A bírónő szerint az enyhébb törvény is elég szigorú, mert akar két évet is kaphattunk volna. Azt mondta, örüljünk, hogy megrovással megúsztuk. (Nem örültünk.) Nem tudom, mit kapnak majd azok, akik ellen már az új törvény szerint járnak el.

A házkutatások 2000 februárjában voltak, és ekkor hallgattak ki bennünket tanúként. Persze a rendőrök - törvényes kötelezettségüket megszegve - nem hívták fel senki figyelmét arra, hogy tanúként nem vagyunk kötelesek magunkra nézve terhelő vallomást tenni. Így aztán az első hibákat már itt elkövette sok mindenki azzal, hogy ijedtében mindent elismert, amit a rendőrök elvártak tőle. Legtöbben elismerték, hogy a CD-k a tulajdonukban vannak, sokan azt is, hogy Killertől származnak, még ha nem is ez volt a helyzet. Mindezzel persze jól megvádolták saját magukat is."

Az első szakvélemény, az első kihallgatások

"2001 nyarára készült el az első szakvélemény, és ekkor kaptuk meg az idézésünket a gyanúsítottként történő kihallgatásra. Itt követtük el a második hibát, ugyanis többé-kevésbé hittünk a kihallgatást lefolytató fiatal, barátságos, jóindulatúnak látszó rendőrnek, aki azt mondta, hogy nem lesz semmi komolyabb bajunk, ne aggódjunk. Mondjuk el, amit tudunk, ismerjük el, hogy ezeket Killertől rendeltük, és hogy nem jogtiszták. Ha ezt megtesszük, akkor az ügyészség ellenünk nem fog vádat emelni, halasztott vádemelés lesz, mert Killerre és nem miránk vadásznak. Sokan ennek is bedőltek, és vallottak mind magukra, mind Killerre. Voltak, akik megtagadták a vallomástételt. Többen elvittük magunkkal a lefoglalt CD-k eredetijét, de a rendőr - ha csak nem erőszakoskodott nagyon az ember - ezeket különböző kifogásokra hivatkozva (semmit nem ér, ha nincs hozza számla, vagy hogy ezt mi utólag vettük stb.) nem írta be a jegyzőkönyvbe. Utólag tudtuk meg, hogy ezzel is megszívatott bennünket, ugyanis később mind a szakértők, mind az ügyész és bíróság elfogadta a számla nélküli CD-ket, és a rendőrnek nem volt joga ahhoz, hogy szakértőt játszva ő döntse el, mit ír a jegyzőkönyvbe és mit nem."

Az első forduló

"A tárgyalás első fordulója 2002 szeptemberében volt. Mindenkit külön-külön meghallgattak. Felolvasták a korábbi vallomásunkat és megkérdezték, hogy fenntartjuk-e azokat. Volt, aki fenntartotta, volt, aki nem, de sok más dologhoz hasonlóan ez sem számított a végeredmény szempontjából. Az sem, hogy ki érezte magát bűnösnek, és ki nem."

A szakértők megmondták …

"A második forduló 2003 januárjában volt. A szakértők meghallgatásával kezdődött. Kettő volt belőlük, több kérdést kaptak tőlünk és az ügyvédektől, ezekre valamikor korrektül, valamikor hazug módon válaszoltak. Például azt elismerték, hogy nem tudják teljes biztonsággal beazonosítani, hogy az általuk megvizsgált CD-k ugyanazok voltak-e, mint amiket a rendőrök lefoglaltak. Viszont valótlanul azt is állították, hogy ők teljes bizonyossággal, pusztán a másolt CD megvizsgálása alapján meg tudják mondani, hogy a lefoglalt másolt CD-k jogszerű biztonsági másolatok vagy pedig illegálisak.

Egy érdekes dolog azért volt: pár vádlott elvitte a tőlük lefoglalt másolatok eredetijét. A szakértők megnézték (csak úgy, ránézésre, mert gép nem volt), és ott helyben elfogadták eredetinek. És ezeket az embereket felmentették! Szintén felmentettek még két embert: az egyiknek végre sikerült meggyőznie a szakértőket arról, hogy a Linux az egy ingyenes program; a másiknak pedig arról, hogy a CD-jén csak freeware programok voltak. De nekik is végig kellett szenvedniük az egész több éves tortúrát. Az egyik a végén már szabályosan ordítozott a bírónővel, és elmondta a két szakértőt mindennek."

Záróbeszédek optimizmussal

"A szakértők után a záróbeszédek jöttek. Először az ügyész olvasta fel a magáét. Meglepő módon enyhe volt, elismerte hogy az általunk elkövetett vétség csekély anyagi kárt okozott, és a társadalomra nézve alig jelent veszélyt. Elmondta, figyelembe kell venni, hogy büntetlen előéletűek vagyunk, a hatóságokkal együttműködtünk stb. A CD másolóra súlyosabb büntetést, az egymillió fölötti kárértékekre próbaidőre bocsátást, ez alatt az eljárás megszüntetését és megrovást javasolt. Ez némi optimizmusra adott okot, mert arra számítottunk, hogy a bíró még ennél is enyhébb ítéletet fog hozni, ami csak a felmentés lehet, legalábbis a kisebb esetekben. Sajnos végül nem ez történt."

A védőbeszédek

"Ezután jöttek a védőbeszédek. Szinte mindegyik védő elmondta, hogy mennyire igaza van az ügyésznek abban, hogy ezek jelentéktelen ügyek. Azt többen kérdezték, hogy ha az ügyész most megrovást kér, akkor vajon a vádemelések helyett miért nem szabta ki ő maga a megrovásokat még korábban - megtehette volna -, mert akkor nem kellett volna éveken keresztül dolgozni ezekkel az ügyekkel sem a bíróságnak, sem másnak. (A feltételezhető magyarázat erre az, hogy egyrészt akkor neki száz megrovást kellett volna megírnia, és ehhez tán nem volt kedve; másrészt pedig a szakértői költségeket és a tanúk utaztatásának költségeit az államnak kellett volna állnia. Így viszont mint gyanúsítottaknak, nekünk kell kifizetni.)

A védőbeszédek általában elég jól sikerültek. Az ügyvédek elmondták, nem tudtuk, hogy a szoftverek illegálisak, ez csak a csomag átvétele után derült ki, vagy még akkor sem. Sokan nem is tudták még feltelepíteni sem a programokat, mert a CD, amit postán kaptak, nem volt használható. Elhangzott, hogy 1997-98-ban még nem volt ennyire köztudott a szerzői jogok megsértésének a lehetősége a szoftverekkel. A lefoglalt szoftverek is régiek voltak, a tárgyalás idejére (2003) már alig értek valamit. Hogy nekünk elég büntetés maga az eljárás és az utazások költségei stb.

Végül a vádlottak egyesével, az utolsó szó jogán elmondhatták a magukét. Itt is elhangzottak a szokásos érvek. Azért nem írom le ezeket, mert a bíróság, mint utóbb kiderült, az egésszel nem foglalkozott, így nem volt semmi értelme az erőlködésnek."

Az ítélet előtt

"Eleinte azt hittük, hogy az elhangzott nyomós, jól alátámasztott érveket a bírónő majd jól átgondolja, és másnap vagy harmadnap hoz megfontolt ítéletet. De nem. Azt mondta, menjünk ki a folyosóra, és bő félóra múlva már mehetünk is vissza, mert addigra meglesz az ítélet. Ekkor már tudható volt, hogy azt ő már előre megfogalmazta. Mint a Tanú című filmben: "Virág elvtárs, ez már az ítélet!"

Végül elég sokat kellett ácsorogni a folyosón, talán másfél órát. Fizikailag ez volt talán az ügy legnehezebb része, száz ember, sokan aznap hajnalban indultak az ország másik végéről, a nagy havazásban értek ide, aztán a levegőtlen sötét folyosón kellett ácsorogni órákat. Az ügyész is ott volt, és jól elanekdotázott azokkal, akik ehhez hajlandóak voltak asszisztálni. Ő volt az, aki elrendelte az országos házkutatás-sorozatot, és aki vádat emelt ellenünk, miután megígérte, nem fog. És ezek után, mint ha mi sem történt volna, kijött és vicceket mesélt. Sokkal jókedvűbb és magabiztosabb volt, mint korábban, látszott, ő már tudja a végeredményt, és az neki megfelelő lesz. (Az ügyész és a bírónő is hódmezővásárhelyi, valószínűleg régóta dolgoznak már együtt, a szegeden tartott tárgyalásra is együtt jöhettek. Az ügyvédek nagy része, meg persze a vádlottak, nem ismerték egyiket sem.)"

Ítélet az egyszerűsítés jegyében

"Végül behívtak mindenkit, és az ítéletet, amelyből egy volt és nem száz, állva kellett végighallgatni. Egy az egyben, változtatás nélkül az volt az ítélet, amit az ügyész kért.

A bírónő indoklásából emelnék ki néhány dolgot. Többször hangsúlyozta, hogy mindenkinél, - Killernél is - a legelső vallomását vette figyelembe. Ezekben sokan (de nem mindenki) mondták, hogy igen, Killertől rendeltek CD-t, és igen, azok másoltak voltak. Még Killer is bevallotta, hogy ő másolt CD-k forgalmazásával foglalkozott. Utána jöttek a pontosítások, utólagos magyarázatok, hogy azok demók, ingyenes, szabadon terjeszthető programok voltak. Azt mondta a bírónő, neki azt is vizsgálnia kell, hogy miért változnak a vallomások, és ő úgy döntött, hogy a módosítgatásokból semmit nem vesz figyelembe. Ez az érvelés már csak amiatt is hamis volt, mert nagyon sokan soha nem ismertük be a rendelést, sőt, volt, aki azt sem ismerte be soha, hogy azok az ő CD-i. Sajnos teljesen egyértelmű volt, hogy a bírónő egy kalap alá vesz mindenkit, és annyira leegyszerűsíti az ügyet, amennyire csak lehet. Amit a többség mondott és elismert, azt kiterjeszti mindenkire.

Így aztán az ítélet indoklásában nem is tért ki senkire külön. A dolog számára egyszerű volt. Adva van körülbelül kilencven (leszámítva azokat, akiket felmentett) ember, ez a kilencven ember utánvétes csomagot kapott Killertől. Ennél a kilencven embernél másolt CD-ket találtak, és ezekre a szakértő azt mondta, hogy azok illegális másolatok. Ez a kilencven ember bűnös, ezért megrovást kapnak. Hogy ne legyen annyira egysíkú a dolog, az egymillió fölöttiek megrovás helyett próbaidőt kapnak.

Az, hogy mennyire nem volt hajlandó külön foglalkozni az egyes esetekkel, abból is nyilvánvaló volt, hogy a perköltséget igazságtalan módon egyenlő arányban osztotta meg. Ezt általában a károkozás mértékével arányban szokták: akitől több CD-t vittek el, és a szakértőnek emiatt több munkát okozott, az többet fizet. Ő azonban úgy döntött, hogy ezzel sem vacakol, így aztán a fejenkénti körülbelül 30 ezer forintos perköltséget ugyanúgy be kell fizetnie annak, aki 600 forint kárt okozott, mint annak, aki 5 millió forintot.

Kiábrándító volt, hogy ennyire nem vett figyelembe semmit. Nem volt értelme ügyvédet fogadni, szakértőknek fogós kérdéseket feltenni. Fölösleges volt szeptemberben vallomást tenni, hiszen úgyis a rendőrségen tett elsőt vette csak figyelembe. Értelmetlen volt sokunknak azért küzdeni, új szakértőt kérni, hogy az elképesztően sok, több százezres kárt lecsökkentsük néhány tízezresre, vagy hogy bebizonyítsuk: nem Killertől származnak a CD-k. Csak a perköltséget növeltük meg.

Azt mondta a bírónő, nem hiszi, hogy nem tudtuk, nem jogtiszta, amit rendeltünk. Hogy miért nem hiszi? Azért, mert "maguk felnőtt emberek, tudniuk kellett, mit csinálnak". Ez az indoklás önmagában is komolytalan, ráadásul a valóságnak sem felel meg, hiszen 1997-98-ban sokan még nem is voltak nagykorúak a vádlottak közül.

Szóval az ítélet, bár állítólag nem nevezhető túl szigorúnak (Killerét kivéve, aki másfél év felfüggesztettet kapott), mégis kiábrándító. Hogy ugyanazt az ítéletet és perköltséget kapja, akinél egy CD-n 600 forint volt a kár, és bizonyítottan nem Killertől rendelte, és az is, akinél majdnem egymillió volt ötven CD-n, nagyrészt Killertől, szóval ez nem nevezhető bölcsnek és igazságosnak.

A bírónő azt mondta, örüljünk az enyhe ítéletnek. Az a vicc jutott az eszembe, hogy Lenin milyen rendes ember volt, mert a zajongó gyerekeket csak elzavarta, amikor közéjük is lövethetett volna."

És még nincs vége a történetnek?

"Nem rendelkezett a polgári igényről sem. Akiket nem mentett fel, azok számíthatnak rá, hogy a BSA polgári pert indít ellenük. Ez különösen azoknak szívás, akiknél több százezer vagy millió forint volt a kár. Azt lehet, hogy behajtják rajtuk."

SzavazÓ