Eltévedt vagy utat mutat a Quelle? A Magyarországon 10 éves születésnapját ünneplő csomagküldő némileg meghökkentő termékskálával rukkolt elő nyári katalógusának mellékletében. Tényleg erre megy a világ? Jegyzetféle.

Tulajdonképpen szóra sem érdemes. Alapjáraton ki a lópikulát érdekel, hogy egy germán székhelyű multinacionális vállalkozás miből akar pénzt csinálni? Kapitalizmus, szabad ország, szabad verseny, hadd szóljon! Ha a Quelle úgy gondolja, ezután a TV Shop műfajában kíván bizonyítani, lelke rajta.

Tényleg nem emlékszem, rendeltünk-e valamit a Quellétől, az elmúlt évtizedben. Lehet, semmit. Az új katalógusuk valahogy mégis mindig ott van a postaládában, talán még valamely 90-es évek eleji felbuzdulás maradványaként. Annyira nem foglalkoztunk vele, tisztes fogyasztói középosztály, háziasszonyízlés, szolid fehérnemű és szövetnadrágok, csinos kerti pancsolók. Minőség, megbízhatóság, dizájn.

Annál inkább feltűnő a 2003-as nyári katalógus "Ezer apró cikk" melléklete. A megrendelhető 71 termék egy része ugyanis keményen lemegy kutyába. Van itt vasalódeszkahuzat-feszítő (valamennyi vasalódeszkához), szöszgyűjtő golyók (60 Celsius fokig), mosógépfedél-huzat, (virágmintás, steppelt), dekorációs liba (akasztószalaggal), jódlizó plüss maci (hátán nyomásérzékelő), szemüveg beépített elemlámpával (szabadon marad a kéz a javításoknál!), autóhorpadás eltávolító (vákuumos). Messze a teljesség igénye nélkül.

Hm. Most vagy súlyos ízlésficam-kór tombol az eddig megbízhatóan szürke esztétikai preferenciákkal rendelkező Quelle-illetékesek között, vagy tudnak valamit. Gyanítom, az utóbbi. A Quelle-katalógus áramvonalasan beleilleszkedik abba a fogyasztói trendbe, mely szerint az csak a csalfa látszat, hogy egyre magasabb szintű anyagi igényeket elégítenek ki a bennünket körülvevő tárgyak. A fájdalmas igazság az, hogy egyre inkább elborít mindent a tömeges silányság.

A hipermarketek polcai rogyadoznak a "gazdaságos", természetes alapanyagot alig látott szemét-élelmiszerektől, a most vásárolt műszaki cikkek várható életkora jó ha fele-negyede a pár évtizeddel korábbiaknak, a bútorok jelentős része soha nem látott fát, hódítanak az egygenerációs, lélek nélküli könnyűszerkezetes épületek.

A minőség zuhanása nem csak az anyagi dolgokon tapasztalható. Elég egy pillantást vetni a kereskedelmi tévék legnépszerűbb műsoraira, a zenei slágerlistákra, a kelendő könyvekre és újságokra, a filmipar legújabb produktumaira. Vagy itt vannak a számítógépes játékok. Hiába a soha nem látott grafikai megoldások, hiába az erőműnyi hardverigény, a régi játékosok tudják, a csicsa legfőképpen azt a célt szolgálja, hogy elleplezze az ötletek, a kreativitás hiányát.

A logikus az lenne, hogy minél több pénzünk van, annál fontosabb számunkra a minőség, a részletek finomsága. De nem. A mennyiség valahogy az úristennek sem akar minőségbe átfordulni, csak új mennyiséget gerjeszt, mintha az anyag egyre jobban kiszorítaná a szellemet az élet minden csücskéből. Hogy ez mekkora baj, nem tudom. A Quelle-katalógusban kínált, kerti kövek közé helyezhető kulcstartó rejtekhely (úgy néz ki, mint egy igazi kő) mindenesetre kurva nyugtalanító.

-ja-