Csak idő kérdése a sci-fi írók egyik kedvenc témájának, az embereknek és a gépeknek összeboronálása. Világszerte gőzerővel folynak a kutatások, amelyeknek központi kérdése az agy és a számítógép közötti kommunikáció megvalósítsa. Az első sikerek már megszülettek, s alapos okunk van feltételezni, hogy a közeljövőben forradalmian új módszerek szemtanúi leszünk a az érzékszervek és végtagpótlások terén. Ugyanakkor a klónozás után egy újabb biológiai rémálom a láthatáron.

A mesterséges intelligencia kifejlesztése kétségtelenül izgalmas technikai és lételméleti kérdés, ám a közeljövő mindennapjait valószínűleg sokkal inkább befolyásolják az emberi agy és a számítógépek összekapcsolásán fáradozó kutatások. Ez utóbbiak révén ugyanis lehetővé válhat az emberiség olyan régi álmainak megvalósítása, mint komplett látó és hallószervek mesterséges helyettesítése, a művi végtagok tökéletesítése; s a sor gyakorlatilag tetszés szerint folytatható.

A jelenleg folyó kutatások fókuszában egy olyan interfész áll, amely lehetővé teszi a kommunikációt az agy és számítógép között. Egy ilyen szerkezet forradalmasítaná a lebénult és a mesterséges végtagok mozgatását. Az első sikeres lépések már megtörténtek. Amerikai kutatók a közelmúltban a gyakorlatban demonstrálták, hogy már most képesek az agy test felé küldött mozgató parancsainak felismerésére, számítógépes elemzésére, s mindezek segítségével egy robot karjának megfelelő mozgatására. Egyelőre csak egyszerű mozgásokat képesek végrehajtatni, de a közeljövőben várhatóan tökéletesedik a technika. Nagy előrelépést várnak annak az elképzelésnek a gyakorlatba ültetésétől, hogy nem közvetlenül az agy parancsait, hanem a hiányzó végtagokhoz érkező idegjeleket kötik össze a számítógéppel. A technológia nem csak az amputált végtagok esetében jelenthet forradalmat, hanem a lebénult testrészek esetében is. Ilyenkor az izmokat az elhalt vagy sérült idegek helyett mikrochipekkel vezérelt elektromos árammal bírják mozgásra.

A már eredményeket produkáló végtag-kutatások mellett a szakértők ígéretesnek tartják a látás művi úton való megvalósítását is. A sérült vagy hiányzó retinát elvileg nem túl bonyolult egy mini kamerával helyettesíteni, s a digitális képet a fent említett interfész segítségével az agyhoz továbbítani. Németországban már folynak az ilyen irányú állatkísérletek. Vakok számára a tökéletes látás visszaadása egyelőre ugyancsak távolinak tűnik, ám fények, árnyak és formák felismerése közel sem. Ez pedig - szükségtelen mondani - radikálisan javítaná az érintettek életminőségét.

Előrébb tartanak a hallás terén, ahol süket embereknél már most is használnak olyan beültetett berendezéseket, amelyek mesterségesen stimulálják a hallóidegeket. Ez azonban nem segít azokon, akiknek a hallóidei sérültek. Megoldást jelenthet az a kísérleti stádiumban levő eljárás, amelynek során a külvilág hangjait elektronikus jelekké alakítják, s a fület és a hallóidegeket megkerülve azokat közvetlenül az agyba juttatják. Az tengerentúli hatóságok már rábólintottak az emberekkel történő tesztekre.

A fentiekből kitűnik, hogy az agy és számítógép összekapcsolása még kezdeti stádiumban van, de a kutatók szerint ennél sokkal fontosabb, hogy az eddig elért eredmények azt sugallják, minden lehetséges, így roppant lehetőségek rejlenek a technológiában.

A tudósok lelkendezése mellett csak nagyon halkan merjük megjegyezni, hogy az emberi agy és számítógépek közötti kommunikáció megvalósítása olyan félelmetes lehetőségnek nyit teret - halottak agyainak gépekbe ültetése, számítógép által vezérelt emberi munkaerő stb. - , amelynek tükrében a klónozás ártatlan játszadozásnak tűnhet.

 

Szavazó/MSN/Science