Kétségtelen, hogy a bulvársajtó által tálalt kreténségek és az olyan mosolyra késztetõ hollywoodi filmek, mint a Holnapután fényében nehéz komolyan venni a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás veszélyét. Pedig kellene. A BBC által közölt tanulmány számba veszi a tényeket, és elég kellemetlen következtetésre jut.

A terrorizmusnál is nagyobb gond

Az angol miniszterelnök, Tony Blair szerint az éghajlatváltozás a legnagyobb környezeti kihívás, és ennél is tovább megy a miniszterelnök egyik tudományos tanácsadója, David King, aki szerint ez a veszély még a nemzetközi terrorizmusnál is nagyobb fenyegetettséget jelent.

A tudósok egyetérteni látszanak abban - még ha különbözõ mértékben is -, hogy a két angolnak igaza van. Nagyon valószínû, hogy az emelkedõ hõmérséklet következtében új fejlemények sora bukkan fel a Földön, habár senki se tudja megmondani, hogy ez a folyamat milyen gyorsan fog bekövetkezni, és kikre lesznek a legnagyobb hatással.

Az élet a Földön a természetes üvegházhatás miatt létezik. Ez nem más, mint a légkör képessége arra, hogy pont annyi meleget tartson meg nekünk, amely a fajok szaporodásához elég - és nem többet. A klímaváltozást figyelemmel kísérõ több ezer független tudós alkotta nemzetközi konzorcium, az IPCC szerint az ipari szennyezés emelkedése természetellenesen fokozza ezt a hatást, és így egyre több meleg reked meg itt a Földön, ahelyett, hogy kilépne az ûrbe. A fõ gond a szénhidrogének (olaj, szén, gáz) elégetésébõl és mezõgazdasági hasznosításából származik. A legjobban a széndioxid (CO2) segíti elõ az üvegházhatást. Az ipari forradalom elõtti állapothoz képest a széndioxid légköri koncentrációja körülbelül 50 százalékkal emelkedett, és évi félszázalékos emelkedés mutatható ki napjainkban is.

Emelkedõ hõmérséklet

A széndioxid és más szennyezõdések szintjének emelkedésének komoly következménye lesz. Az IPCC szerint emelkedik az átlaghõmérséklet, ami megjósolhatatlan idõjárást és emelkedõ tengerszintet okozhat, azaz az egész éghajlati rendszer kizökken a régi kerékvágásból.

Az IPCC becslése szerint, ha így folytatjuk, akkor 2100-re a tengerek szintje 9-88 centiméterrel fog megnõni, az átlaghõmérséklet pedig 1,5-5,5 Celsius fokkal lesz magasabb a mostaninál. Ez nem hangzik félelmetesen, ám gondoljunk bele: a legutóbbi jégkorszak csak 4-5 fokkal volt hidegebb mainál.

A szkeptikusok azonban nehezen meggyõzhetõk. Szerintük az éghajlatra való emberi hatás elhanyagolható, és a széndioxid sem befolyásolja érdemben az üvegházhatást. Mások szerint az IPCC mérései eleve hibásak, és az elõrejelzések megbízhatatlanok. Megint mások úgy gondolják, hogy a melegebb világ jobb lesz nekünk.

Azt biztosan ki lehet jelenteni, hogy túl sok még a bizonytalansági tényezõ az éghajlattal és azt ezt befolyásoló faktorokkal kapcsolatban.

Lássuk a tényeket!

Ugyanakkor a korábbi szkeptikusok közül már többen is elismerik, hogy az éghajlat változik, és erre reagálnunk kell valahogy. Nem feltétlenül a következmények mérséklésérõl van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy megtanuljunk alkalmazkodni a változásokhoz.

Egyik probléma az, hogy az éghajlatváltozás a tudományos-fantasztikus mûfaj egyik felkapott témája lett, Hollywood és barátaik olyan ijesztõ történetekkel etetik a népet, amelyeknek nem sok, sõt olykor semmi közük sincs a valósághoz. De a tények kijózanítóak. Tudjuk, hogy a globális felszíni hõmérséklet 0,6 fokot emelkedett az elmúlt 140 évben. A tíz legmelegebb év mindegyike 1990 után volt, és 1997-tõl az összes év ide tartozik!

A várható következmények is elgondolkodtatóak. Sok vízszegény régió feltehetõen még szárazabb lesz. Néhány ország talán majd bõvebb termést tud betakarítani, míg máshol esni fog a mezõgazdasági hozam. A tengerszint emelkedése miatt sok partszakasz lakhatatlanná válik majd, az idõjárás rendszere megváltozik, több hõhullám, aszály, árvíz, vihar fordul elõ.

A segélyszervezetek már figyelmeztettek, hogy ezek a kombinált hatások komolyan csökkenthetik a szegény vidéken élõ emberek nyomorból való kiemelésének esélyét. Azzal is számolni kell, hogy a hatások önmagukat erõsítik, a hõmérsékletemelkedés hatására például több metángáz keletkezik a sarki tundrákon, több széndioxid kerül a levegõbe a kiégett területekrõl, és így tovább.

Az igazi hatások csak késõbb jönnek

Kevesen tudják azt is, hogyha valahogy meg is tudnánk állítani a gázkibocsátást még ma, a felmelegedés akkor is még évtizedekig vagy évszázadokig folytatódna. Amit ma csinálunk, az szó szerint meghatározza, hogy meddig bírja még a grönlandi jégtakaró, mielõtt végleg eltûnik. (Azért minimum kell pár száz év.)

Az állatvilág, amely kevésbé képes alkalmazkodni, mint az ember, szintén nehéz helyzetbe kerül. Egy tanulmány szerint a következõ fél évszázadban fajok százezreit fenyegeti a kihalás lehetõsége az éghajlatváltozás miatt.

A helyzetet bonyolítja, hogy gazdasági érdekek miatt nehéz olyan nemzetközi megállapodást tetõ alá hozni, ami a gázkibocsátás visszaszorítását garantálni tudná. A Kiotói Egyezmény, amely a gazdag országok gázkibocsátásának csökkentését célozza, egy apró, de fontos kezdet lehet az éghajlatváltozás elleni nemzetközi küzdelemben. Igaz, az USA, ami a világ gázkibocsátásának negyedéért felelõs, nem írta alá az egyezményt. Az is gond, hogy az egyezmény nem írja elõ a fejlõdõ országoknak, hogy csökkentsék a gázkibocsátást, habár a gyorsan iparosodó országok, mint például, Kína nemsokára élen járnak a káros anyag kibocsátásban, és más szegényebb országok is igénylik a magasabb életszínvonalat.

Esetükben a gázkibocsátás csökkentése jelentõs anyagi áldozatot követelne. A gázkibocsátás csökkenése alacsonyabb gazdasági növekedést eredményezne, késleltetve a munkahelyteremtést és az adott ország szegénységbõl való kilábalását.

Dr. Geoff Jenkins, a Brit Meteorológia Hivatal egyik vezetõje a közelmúltban így nyilatkozott: "Az elmúlt néhány évtizedben egyre több bizonyíték van arra, hogy az ember befolyásolja az éghajlatot. Elértük azt a pontot, ahol már csak az emberi tevékenység bevonásával magyarázhatjuk, hogy mi történik".

És ezek a "történések" olyan világba vezethetnek, amelyben érvényüket vesztik minden korábbi tapasztalataink.

A BBC nyomán