Nem lett rossz, persze hogy nem lett rossz a megújult Zalakaros. A kérdés sokkal inkább az, hogy érdemes-e az ország egy távoli pontjából egy komplett nyaralást - avagy telelést - rászervezni eme attrakcióra. Hát …




Hátha érdekel valakit …

Az egész úgy kezdődött, ha érdekel valakit, hogy helyi napilapunk hirdetései között ráleltünk egy zalakarosi szálloda csábító hétvégi ajánlatára. Legyen meg Isten akarata, bólintunk zéróra strapálva a hosszú tél után, szökjünk meg hát a világ elől Zalába, melyet leginkább csak röpke átutazások és kedves ismerősök elbeszélései nyomán ismerünk.

Zala megye szép, Zalakaros kevésbé

Ami a térképre nézve nagyon nem derül ki: Zala megyének meghökkentően pofás csücskei is vannak, majdnem hegynyi dombokkal, erdőkkel és patakokkal, szelíden kanyargó utakkal, takaros falvakkal. Zalakaros, pech, nem ilyen. A falu főutcája még hagyján, ez-az megmaradt a régi házakból, a domboldalra felhúzott nyaralófalu azonban maga az ízléstelenség kőkemény múzeuma. Az egymás tökére épített, gigantikus méretű, rikító színekre pingált, "wohnung frei" dekorációval ellátott nyaralók inkább a Disneylandet idézik, mint a magyar falut. A gipszvénuszok és az eget ostromló CK-lemez-tornyocskák alaposan keresztbe tesznek a hangulatos falusi andalgás esélyének, amely tevékenységen kívül csak a szokásos időgyilkossági módozatok maradnak. (Azért a Szilágyi Cukrászda bejött, sütéményestől, viszkistől, három bájos pincérnőstől.)

Kicsit retro a hangulat

A jó nép elsöprő többsége persze nem a tájért vagy a faluért, még csak nem is rigójancsiért, hanem a strandért jön ide. Április lévén a külső medencék csak visszafogottan működtek, bejárat is csak a fedett részen funkcionál. Az egy röpke pillantással megállapítható, hogy a megújhodás csak részlegesen történt. A pénztárfülkénél elég szocreál a hangulat, melyet csak tetéz Magyarország egyik legröhejesebb jegyrendszere. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a fürdőkomplexum három nagy - területileg is jól elkülönülő - részből áll. Van egyszer a sima fürdő, a gyógycentrum és az élményfürdő. Előbbibe 780 forint a belépő, 1450 forintért viszont mind a három helyszínre bebocsátást nyerünk. A csavar abban rejlik, hogy a pénztárnál fecniszerű jegyeket kapunk, amelyeket aztán játéknyomda minőségű pecsétekkel érvényesítenek minden helyszínen, kilépésnél, belépésnél, félrelépésnél. El lehet képzelni milyen praktikus a rendszer, beleérve a nedves kézzel való állandó papírhurcolászást. Nem létezik, hogy nem lehet ezt valahogy másként…

A gyógycentrum: a lassulás helyszíne

Habár a külső medencék java még nem üzemelt, az a benyomásunk, hogy 780 forintért nem kapunk sokkal többet, mint egy hagyományos, jól kiépített fürdőt. Úszómedence, kispancsi, nagypancsi, gyógymeleg stb. Érdekesebbnek tűnik a két modern létesítmény, a gyógycentrum és az élményfürdő. Annyiban hasonlítanak egymáshoz, hogy mindkettő egyedi kialakítású, rusztikus építészeti elemeket felvonultató, sajátos hangulatú belső térben került kialakításra. Az előbbi gyakorlatilag egy igényesen kialakított, gyógyvízzel feltöltött nagyméretű ülőfürdő, pezsgőfürdővel, jakuzzival. A medence körül nyugágyak sorjáznak, kicsivel odébb mindenféle kezelések vehetők igénybe. Ottlétünk napján nyílott a fürdő és a gyógycentrum új büszkesége, egy külső medence, amely kellőképpen meleg vizű ahhoz, hogy a 10 fokos télutóban és a szemerkélő esőben belopja magát a szívem közepébe, mint a magányos elmélkedés ideális helyszíne. Arra azért számítsunk, hogy a gyógycentrum látogatóinak életkora némiképpen a Pepsi Sziget közönségéé felett van.

Az élményfürdő: semmi extra, de korrekt

Élményfürdőt építeni hihetetlen divat lett az utóbbi években. Szerencsére nem csak az építés lett divat, hanem használatuk is. A nyugat-magyarországi konkurenciákat tekintve Zalakarosnak nincs mit szégyellnie, de a medencét övező síkos köveken hamarabb hanyatt lehet esni, mint a medence attrakcióin. 30 fok körüli víz, pezsgőfürdők, bugyborékok, vízköpők, vízesés, vadvízi keringés. Kétségkívül kellemes időt lehet itt tölteni, akár gyerekekkel is, a víz tiszta és simogató, a környezet rendezett, bőséges a medence széli nyugágy-felhozatal, kisebb felfedezőúttal félreeső termekre lehet bukkanni, ahova az élményfürdő - vadvizet jelző - ipari csengője sem hangzik be. Pozitívum a belépőbe beleértett ingyenes napozólámpa, szauna és gőzkabin használat is. Az élménymedencének egy kisebb felületű szabadtéri nyúlványa is van. Az esős, szeles időben méltatlanul kis sikert arat a termálvíz szerelmesei körében, csakúgy mint a szintén üzemelő szabadtéri jakuzzi. Nem baj, legalább megtudom, milyen is egyedül igénybe venni egy komplett élménymedencét. Nem rossz.

Ami rémciki: az étterem

A fedett fürdő kiegészítő szolgáltatásai - hogy finomak legyünk - kevésbé meggyőzőek. A régi épületben leledző öltözővel különösebb gond nincs, az újságos azonban szombaton délben bezár, a büfé is elég lepangott, az étterem pedig abszolút mértékben méltatlan egy 21. századi fürdőhöz. Sötétség, kiégett égők, kevés és koszos asztalok, zsír-dominancia. Ha az a cél, hogy bemutassuk az idetévedő EU-polgároknak, milyen is volt a hajdani szocializmus hangulata, akkor rendben van, maradjon, de egy táblát nem ártana kitenni, mert így ciki.

-ja-