Hiába a turisták rohama, Pécs nem tobzódik elegáns szállásokban. Igazából a Palatinus sem az, de kétségtelenül van patinája, és nagyon jó helyen van.

A történelmi városok tulajdonsága, hogy kipárolgásuk van, az ember csak lépked az utcán, és érzi a régi korok leheletét. Az is jellegzetességük, hogy a kipárolgás csak bizonyos korlátozott területeken érvényes. Ha valaki ismeri Pécset, tudja, hogy a turistáknak szóló varázs erősen a belvárosra koncentrálódik, ha valaki pár utcával kijjebb téved, már egész másféle várossal szembesül.

Így ha valaki a történelmi, művészeti értékek miatt érkezik ide pár napra, valószínűleg nem jár rosszul a Danubius csoporthoz tartozó, háromcsillagos Hotel Palatinus-szal. Nem mintha annyira elegáns lenne, mint azt a szálloda reklámképei sugallják, hanem mert tényleg a belváros szívében, a Király utca elején van, a Széchenyi tér - és gyakorlatilag minden fontos látnivaló – szomszédságéban.

Az mondjuk érdekes kérdés, hogy – erre a vendéglátóink hívták fel a figyelmet – Pécsen miért nincsenek négy- vagy ötcsillagos szállodák? Pontosabban az előbbiből nemrég nyílott egy kisebb, de ez a lényegen nem sokat változtat.

A Palatinusba mi egy kétnapos konferencia révén keveredtünk, ami arra nem elég, hogy a szálloda minden szolgáltatásáról képet kapjunk, arra viszont igen, hogy tapasztalatokat szerezzünk, amiket most röviden meg is osztunk olvasóinkkal.

A szálloda elhelyezkedése, amint már elmondtuk, kiváló, ez a városközponti elhelyezkedés viszont azzal jár, hogy nem könnyíti meg az autósok életét. A létesítménynek földalatti parkolója van, melybe a Széchenyi tér felől tudunk lemenni, de a bejáratnál ne lepődjünk meg, ha egy sima fizetős parkoló bejáratánál találjuk magunkat. Mert végső soron erről van szó. A parkolóért mindenkinek fizetni kell, a hotel vendégeinek is, annyi különbséggel, hogy naponta nem háromezret, csak a felét kell kifizetni egy napra. Az árengedményre jogosító jegyet a recepción kapjuk meg.

A Hotel Palatinusról először mindenképp a patinás jelző ugrik be. A recepció, a lobbi, az abból nyíló étterem, az épületre vezető lépcsősor is szecessziós stílusban épült, illetve lett felújítva, könnyen lehet, hogy az országban teljesen egyedülálló e tekintetben. A képek e tekintetben nem túlzóak.

Mindehhez még jön az emeleti konferenciaterem, melyben igencsak meg lehet egy-egy rendezvénynek adni a módját.

Először nem is értettük, hogy mindez miért csak háromcsillagos a szálloda, amíg meg nem láttuk a szobát. Átlagos méret, átlagos felszerelés, átlagos fürdővel, és az idő kereke itt is vissza van forgatva, csak nem úgy, mint a földszinten. A bútorok, a szövetek, a szín és formavilág két-három évtizeddel korábbi kort idéz meg. Nincs lepukkanva, tiszta és takaros, de az elegánstól odébb van. Ezzel kalkulálni kell, ha valaki ide jön, ez az ára a belvárosi patinának.

Összességében amúgy minden rendben volt, a személyzet azzal a nem zavarkodó, finoman távolságtartó udvariassággal intézte a dolgokat, ami jellemzője a régóta üzemelő szállodáknak.

Megfigyeléseink szerint a Danubius szállodalánc nagyon odafigyel a konyha, illetve az ételek minőségére, és a tapasztalataink szerint így van ez a Palatinusnál.

Bár már jártunk olyan háromcsillagos szállodában Magyarországon, ahol a választék nagyobb volt, de mind a svédasztalos reggelik, mind a vacsora igencsak ízletesnek bizonyult.

Egyik étkezést a konferenciát szervező cég biztosította, így az összehasonlítás adódott: ebből a egyértelműen a szálloda konyhája került ki győztesen.

A Hotel Palatinus azoknak ajánlott, akik a wellness-kultusznál fontosabbnak tartják patinát és a történelmi miliőt, és egyben úgy gondolják, hogy az idő rágta kényelem, a jó konyha és elhelyezkedés lényegesebb, mint a szobadizájn és a 21. századi high-tech megoldások.

A Hotel Palatinus honlapja

2008-01-14